Géza fejedelem és az erdélyi Sarolta gyermekeként született, valószínűleg 970-ben. Születésekor a pogány Vajk nevet kapta, de 972-ben történt keresztelése után az István nevet viselte. 996-ban feleségül vette a Henrik bajor herceg leányát, Gizellát, akinek kíséretében sok hittérítő lovag is érkezett. 997-ben atyja halála után követte a fejedelmi székben, majd az ezredfordulón, 1000 karácsonyán, egyes feltevések szerint 1001. január 1-jén a II. Szilveszter pápától kapott koronával, amely nem azonos a mai Szent Koronával, királlyá koronázták. Uralkodása alatt számos csatát kellett megvívni uralma, a kereszténység és az önálló Magyarország fennmaradásáért. Legnagyobb ellenfelét, Koppányt legyőzve – akinek négy részre vágott testét a négy legfontosabb magyar vár kapujára szegeztette ki – szilárdult meg uralma. Uralkodása alatt létrehozta a Kárpát-medencében a keresztény Magyarországot, kialakította a vármegyerendszert.

1030-ben fia, Imre herceg egy vadászaton életét vesztette, nem maradt örököse, ezért Orseolo Pétert jelölte ki utódjául. 1038. augusztus 15-én halt meg. Halála előtt országát a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel, ezért Magyarországot hívják Mária országának.

1083-ban a római katolikus egyház, 2000-ben Bartholomeosz konstantinápolyi pátriárka nyilvánította szentté, s ő az egyetlen az egyházszakadás (1054.) óta, akit mind a római katolikus, mind a görögkeleti katolikus hívők szentként tisztelnek.